Élvezetes szorzótábla-tanulás a figyelemzavaros fiammal

szorzótábla tanulás

Minden osztályra jut egy-két figyelemzavaros gyerek, elsősorban fiú. A jelenlegi statisztikák ezt mutatják.
Mi is érintettek lettünk. Nagyobbik fiam szerencsére rendkívül jó eszű, azonban figyelemzavaros. Első osztályban diagnosztizálták, addig észre se vettük a problémát. A kezdeti időszakot nagyon megsínylettük. Férjemmel nem álltunk készen arra, hogy segítsük gyermekünket, még mi is csak ízlelgettük a problémát.

A monoton iskolai feladatok óriási terhet róttak ránk. Az összes fontosabb tárgyban volt valami kihívás (olvasás, írás és matematika). Például, hiába tanult meg könnyedén olvasni, és szeret is, mégis mikor gyakorlásra került a sor, gyakran hiszti, sírás és kiakadás lett a vége, mert ő közben mindig mással foglakozott. Úgy tűnt, mintha a gyerekem folyton azon dolgozna, hogyan bojkottálja a tanulást. Rá kellett döbbennem, hogy új módszereket kell találnom. A gyermekemhez magamnak kellett/kell a legmegfelelőbb tanulási stratégiákat megtalálni. Ezeket osztom meg veletek, hátha ti is hasonló cipőben jártok.

Szorzótábla tanulása, gyakorlása

Legnagyobb kihívást a szorzótábla jelentette. Fiam unta, nem figyelt oda, elkalandozott, lassú volt és unos-untalan újra kellett vele tanulni. Amit az egyik héten már tudott, azt nem biztos, hogy a következőn is gördülékenyen fel tudta idézni. Jöttek a végeláthatatlan ismétlések, kudarcok. Igyekeztem ezeket játékossá varázsolni és jókat szórakozni a tanulás alatt.

szorzótábla tanulás

    • A konyha kövére felírattam gyermekemmel 0-tól 9-ig a számokat. Egy pancsikrétát használtunk ehhez, ami szárazon alig kopik, ám vízzel könnyedén letörölhető. (Ha nincs otthon ilyen, akkor akár szigszalaggal is helyettesítheted, vagy celluxszal telibe ragasztasz egy lapot, amin a számok vannak, és az kerül a padlóra.) A számok össze-vissza sorrendben, amorf kerültek a burkolatra. A feladat az volt, hogy lépje le a szorzás, vagy osztás eredményét. A bal lába volt a tízes helyi érték, a jobb az egyes. Pl.: 3×9 esetén a bal lábát a 2-esre, a jobb lábát a 7-re tette. Nagyon élvezte. Csúszkált, ugrált a köveken. Alig várta, hogy jó távoli számokra kelljen lépnie és akkor eshetett-kelhetett.
    • Van egy régi szintetizátorunk. Annak billentyűire felragasztottam a számokat. C volt az 1-es, D a 2-es és így tovább. Én lejátszottam a szorzatot, ő meg visszajátszotta rajta az eredményt. Pl.: 3×4=12 esetén, az EF-CD hangokat játszottuk le. Egy idő után igyekeztünk ritmust is vinni bele, mintha komponálnánk. Nagyon jó „buli” volt. (Természetesen más hangszerre is lehet adaptálni a módszert.)
    • Fogtam 2 darab 10-es tojástartót. Beszámoztam a bemélyedéseit 0-tól 9-ig. Aztán fogtam 2-2 tetszőleges apró tárgyat (legegyszerűbb kupakokat keríteni). Én beleraktam a saját tojástartóm 1-1 lyukába az én 2 tárgyamat. Ezt leolvasta a fiam és az eredménynek megfelelően ő is beletette a saját tojástartójába a tárgyait. Így némán dolgoztunk és közben alhatott még a legkisebbik fiam is.

szorzótábla tanulás

  • Kedves szomszédunktól kaptunk egy szorzás-kártyát (amit akár te magad is elkészíthetsz, nem kell hozzá nagy ügyesség). A hozzá mellékelt szabállyal (Fekete Péter) is kipróbáltunk, de inkább alkottam egy másikat, ami nekünk használhatóbb, szórakoztatóbb volt. A pakliban minden szorzatnak van egy lapja (pl.: 2×2) és mindegyikhez 1-1 eredménylap párosul (pl.: 4). A szorzat pakliból leosztunk minden játékosnak 5-5 lapot, a többit az asztalra tesszük lefele fordítva. Az eredmény paklit pedig 5 felé osztjuk és számmal felfelé az asztalra tesszük. A soron lévő játékos megnézi, tud-e párt alkotni valamelyik pakli felső lapja és az ő lapjai között. Ha tud, leemeli a megfelelő pakli felső lapját és leteszi a saját lapjával az asztalra maga elé. Majd keres újabb összeillőt. Addig ismétli, amíg csak tud párt kirakni (max. 5-öt). Ha már nem tud, akkor kipótolja a lapjait 5-re. Jön a következő játékos. Ha a soron következő nem tud párt alkotni, akkor leteszi 1 tetszőleges lapját a szorzat pakli aljára és húz helyette másikat. Aztán a következő játékos kerül sorra. Az nyer, akinek több pár jön össze.
    Amikor már gyorsan tudott számolni a fiam, akkor rablással játszottuk. Egyszerre, bárki kereshetett párokat és a gyorsabb vitte a lapot. Ez a játék nem csak a szorzást gyakoroltatja, hanem nagymértékben a figyelmet is fejleszti.
  • Kopogós szorzó a legegyszerűbb, ahol semmilyen eszköz sem kell. Én mondom a szorzatot, ő meg lekopogja az eredményt. Bal kezével a tízes, jobb kezével az egyes helyi értéknek megfelelő számot. Bárhol kopoghat. Ettől mulatságos. A gyerek bevetheti a fantáziáját és így már nem is unalmas a szorzás.
  • Hasonló az éneklős szorzó. Mivel elég muzikális fiam van, ezért bevetettem ezt a módszert is. Én is énekelve adtam meg a faladatot és ő is énekelve válaszolt. Volt, hogy kismadarak voltunk, vagy épp rappeltünk.
  • Kerestem egy egyszerű, akármilyen társast a játékpolcon (pl.: Ki nevet a végén?). Elraktam a dobókockát. Helyette a már említett szorzás-kártyát használtuk. Dobás helyett a játékos húz egy kártyát (pl: 4×4). Az eredmény számjegyeit összeadja és a végeredményt lépi le (pl.: 4×4=16, ahol 1+6=7, ezért 7-et kell lépni). Ezt a játékot persze már olyan gyerekkel érdemes játszani, aki jól tud számolni, de nem árt neki egy kis szinten tartás.

A gyakorlatok nem csak figyelemzavaros gyerek számára nyújtanak élvezetes gyakorlást. Érdemes kipróbálni problémamentes srácoknál is!

Jó szórakozást és eredményes tanulást nektek is! :)
Szigeti-Pekár Emese

Hozzászólások

hozzászólás


Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.