Fiúkkal az élet – Domokos Kata, a Gyerekzsivajból

gyerekzsivaj

Több írást is olvastatok már Kata „tollából”. Fiús anyaként ő is blogot vezet és igazán hasznos tudnivalókat oszt meg anyatársaival. (Kezdő fiús anyukák figyelmébe, Miről maradnak le a fiús anyukák) Szóval Katát már ismeritek egy kicsit. Nem is olyan régen én voltam az ő vendége a Gyerekzsivajban, most szeretném én is meghívni őt hozzánk, a Srácneveldére, hogy még jobban megismerjük!

Szia Kata!
Remélem, tudsz egy kis időt szakítani ránk, sűrű feladataid közepette! Elmeséled a Srácnevelde olvasóinak, hogy miért is kezdtem én ezzel? Miért vagy mostanában nagyon elfoglalt? Amióta én nálad jártam vendégségben, nagy változás történt az életetekben!

Először is köszönöm, Ági, hogy gondoltál rám és meghívtál a Srácneveldére. Nos, amiért mostanában kissé sűrűek a napjaink, annak az az oka, hogy megszületett harmadik fiunk, Máté. Bár igazából nem miatta mozgalmasak a napjaim, mert ő egy nagyon nyugodt, békés baba.

Bemutatnád a családodat? Hány gyermeked van, mennyi idősek?

Gergő fiam decemberben múlt öt éves, Bence januárban töltötte a hármat. Máté március elején született. A gyerekzsivaj blog olvasói tudják, hogy volt egy kislányunk is, Emma, aki koraszülött és szívbeteg volt, második szívműtétjére várva vesztettük el őt. Tíz hónapot kaptunk vele a Sorstól. Igazi ajándék volt Ő az életünkben, nagyon hiányzik mindannyiunknak. Amikor elvesztettük Őt, akkor azt gondoltuk a férjemmel, hogy egy új élet talán új reményt ad… ekkor jött Máté.

gyerekzsivajÚj élet, új remény – sok-sok erőt, sok örömöt kívánok hozzá!
Mi más lehetne a következő kérdés: számítottál arra, hogy ennyi fiú anyukája leszel? Miről álmodtál, amíg csak tervezgetted az anyaságot?

Akik ismernek, tudják, hogy világéletemben (de legalábbis kb. tizennégy éves korom óta biztosan :-)) egy Emma nevű kislány anyukája szerettem volna lenni. A férjemnek az első házasságából már született két fia, s mikor összekerültünk, gondoltam, pont jó lesz majd, hogy jönni fog egy Emma. Aztán sorban születtek a fiúk. Majd Emmácska. De azt biztos, hogy soha nem éreztem, hogy Őt jobban szeretem, csak mert kislány. Mindössze én úgy éreztem kereknek az életemet, hogy volt egy kislányunk is.

Hogyan vártátok a kistestvért? Hogyan készültek a nagyok a kicsi születésére? Hogyan fogadták?

Szerencsére a családunkban ismeretlen fogalom a testvérféltékenység. Legalábbis a klasszikus értelemben mindenképpen. Nem mondom, hogy nincsenek gondok, amikor a már kúszó-mászó apróság kiszemeli a nagyobb gyerkőc játékát, de kisbaba korban még imádják a kicsiket a nagyobbak.

gyerekzsivajHogyan viszonyulsz a sztereotípiákhoz? Engeded, hogy babázzanak a fiúk is? Segíthetnek neked a kis öccsük körüli tennivalókban?
Játékbabánk nincsen, de a plüssállatoknak is lehet főzni, lehet őket is gyógyítani, úgyhogy ez a gondoskodás nálunk is megvan. Ami Mátét illeti, a két nagy most azon verseng, melyikük hozzon pelenkát, popsitörlőt, ha tisztába teszem a kicsit. Bence sokat énekel az öccsének, Gergő inkább simogatja, beszél hozzá. Van, hogy meglepetésszerűen találok pl. felfegyverzett Playmobil katonákat a kiságyban Mátét őrizvén. Gondolom az álmát vigyázzák! :-)

Szoktál mondani olyat a fiaidnak, hogy katonadolog, egy fiú nem sír, és hasonlók?

Nem. Erre próbálok figyelni, bár néha nehéz megállni mert ugyebár nőként is inkább a férfias férfihoz, az erős védelmezőhöz vonzódunk. A legidősebb fiam egy érzékenyebb lelkű, csupaszív gyermek, s ha „erősíteni” próbálom, az csak azért van, mert tudom, hogy az élet kemény és nem állhatok majd mindig mellette, hogy megvédjem. Anyaként nem szeretek arra gondolni, hogy esetleg bánthatják Őt.

Olvastam, hogy milyen büszke voltál rá, milyen jól helyt álltak a fiúk, amíg te a kórházban voltál. Ez már valahol egyfajta visszaigazolás is arról, hogy lehet olyan férfit nevelni, aki megállja a helyét a konyhában is, a gyereknevelésben, gyerekek ellátásában is, nem csak a család fenntartója. Te hogyan próbálod ezt elérni a fiaidnál? Helyesebb, ha úgy kérdezem: ti mit tesztek ezért? (Hiszen közösen nevelik a szülők a gyermekeket!)

Mivel ezt látják a fiúk, ebben nőnek fel, szerintem nekik ez a természetes. Koruknak megfelelően bevonjuk őket mindenbe. Ez is a közös időtöltés része, sokszor játéknak fogják fel, tényleg élvezik. Egész kicsi koruktól ott vannak velem konyhában a gyerekek, ha főzök, segítenek, amiben tudnak. Pl. krumplihámozásnál adogatják a krumplit és ha megpucoltam, bedobják a vízbe. Szeretnek száraz kiflit darálni morzsának, a sütikhez pedig együtt pucolják a diót az apukájukkal. Korán megtanítottuk nekik azt is, hogy a tányérját és poharát mindenki kiviszi a konyhapultra étkezés után. Ez nekik csak egy mozdulat, de aki épp mosogat, annak nagy segítség, hogy nem kell még az asztalt is leszedni, hanem már minden a mosogató mellett áll bekészítve. Mi mindent együtt csinálunk a párommal, remélem egykor majd a fiaim is egyenrangú partnerek lesznek mindenben a párjuk mellett.

gyerekzsivaj

Elmondod, hogyan telik nálatok egy átlagos hétköznap? Van-e állandó napirendetek?

Nagyon fontosnak tartom a napirendet, No persze nem óramű pontosságú beosztásra kell gondolni, de az megvan azért, hogy mi miután következik. Nem szeretem a reggeli kapkodást, ezért már előző este kikészítem a másnapi úszós hátizsákot, ovis ágyneműt stb. Szeretem, ha van egy nyugodt tíz percem meginni a reggeli kávémat, amíg a fiúk mesét néznek, de ez mostanában a szoptatás miatt nem igazán jön össze. Mivel már Bence is ovis, így amikor kettesben maradok Mátéval és ő alszik, akkor igyekszem végezni a házimunkával, főzéssel, hogy ovi után tudjak együtt játszani a srácokkal, amíg a férjem hazaér. Nálunk a férjem fürdet, ez az ő közös ideje a gyerekekkel, addig én elrendezem a konyhát vacsora után. Fontosnak tartottuk azt is bevezetni, hogy a gyerekek legkésőbb este fél kilenckor ágyba kerüljenek. Egyrészt a megfelelő mennyiségű alvás az ő fejlődésüket szolgálja, másrészt nekünk, kettőnknek is fontos, hogy legyen egy kis időnk egymásra, mert egyébként elég ritkán tudunk kimozdulni otthonról kettesben.

Szoktak a családod „férfi” tagjai közös programokat szervezni? Amolyan apa-fia közös programokra gondolok. (És anya-fia – kettesben – különprogramokat szerveztek néha?)

Általában kirándulni viszi a férjem a srácokat hétvégenként, amíg én otthon tevékenykedek. Mivel a Hegyvidéken lakunk, közel van a Normafa, a fogaskerekű, gyakran odamennek. Ha pedig autós túrát terveznek, akkor kedvenc célpontjuk a Rám-szakadék. Egyik gyerek sem volt még három éves, mikor a férjem már vitte magával és a nagyokkal a Rám-szakadékba kirándulni. Máté és a műtéti komplikációk okozta hosszabb felépülés miatt sajnos én most még nem tudok úgy kimozdulni, mint korábban. Ezért inkább azt próbáljuk jelenleg megvalósítani, hogy a nagyobb srácokkal is tudjak külön-külön foglalkozni otthon.

Vannak kedvenc célpontjaitok, ahova többször is visszatértek, ha kirándultok?

Ha együtt mozdulunk ki, akkor szeretjük Szentendrét, ha pedig csak a városon belül mennénk el valahova hétvégén, akkor szívesen sétálunk a Kopaszi-gáton.

Van-e kedvenc időtöltésetek? Szoktatok társasozni, kártyázni?

Gergő már nagyon ügyesen társasozik, Bence még kicsi hozzá, nem köti le végig, inkább csak nekem szokta dobni a dobókockát. Az Uno-t szereti még Gergő, Bence pedig nagyon ügyesen dominózik.

Mik a kedvenc játékaitok?

Egyértelműen az építőjátékok: Duplo, Lego, mostanában a Geomag. Ezekkel én is szívesen játszom. Autózni inkább Bence szokott, Gergőt sohasem vonzotta annyira. Szerencsére mostanában már elég hosszan eljátszanak kettesben is, sokat szoktak szerepjátékozni. Karácsonyra és Húsvétra Playmobilt kaptak, az is nagy kedvenc. Azzal inkább a férjem játszik velük, mert neki is volt gyerekkorában, még a régi vára és a katonái is megvannak, a fiúk szívesen előszedik ezeket a régebbi darabokat is.

Te mit találsz legnehezebb, illetve mit a legszebb dolognak a gyereknevelésben?

A legszebb a gyerekek önzetlen szeretete, ahogy feltétel nélkül képesek ragaszkodni és az, hogy mennyire őszinték és romlatlanok még. Ezt szeretném sokáig megőrizni bennük. Tudom, hogy könnyen formálhatók még, és igyekszem jó példát mutatni nekik. És ez a legnehezebb is, mert a rosszabb napokon ők is vadócabbak, nehezen kezelhetők, mi a szüleik pedig ilyenkor türelmetlenebbek vagyunk és így előfordul, hogy úgy érzem, összecsapnak a fejünk felett a hullámok. Aztán persze elül a vihar. Megrázzuk magunkat és megyünk tovább. Majd kezdődik minden elölről. :-) Ez egy ilyen körforgás. Gyermek(ek)kel élni nehezebb, bonyolultabb, mint egyedül, vagy kettesben a párunkkal, ugyanakkor persze rengeteg szeretetet, felejthetetlen élményt, plusz energiát is adnak. Szerintem az a nő, aki egyszer anya lesz, soha nem cserélné el az életét a régire, még akkor sem, ha néha úgy látja, hogy bizony sokkal könnyebb volt azelőtt.

Mit tanácsolsz a kezdő fiús anyukáknak, akik esetleg még tartanak a számukra még ismeretlen babagondozási, gyermeknevelési feladatoktól?

Igazából nem látom a különbséget. Te anyaként ugyanúgy szereted, gondoskodsz róla, próbálod terelgetni az életben a gyermekedet, mindegy, hogy fiú vagy lány. És a környezetemben is azt látom, hogy ugyanúgy lehet egy kisfiú is nyafogós, mint ahogy egy kislány vadóc. Nekem például van egy érzékenyebb lelkű visszafogottabb és van egy jég hátán is megélő, temperamentumosabb fiam. Kicsi Mátét még nem tudjuk, milyen lesz. :-) És megtanultam, hogy csak az számít, hogy együtt legyünk és hogy egészségesek legyünk. Minden gyereknevelési probléma csak átmeneti és megoldható. Aztán majd jön a következő. Fiúknál is, lányoknál is. Egy dolog van, ami szerintem hasznos lenne: ha az első gyerekes anyukák már a többgyermekes anyukák tapasztalatával lennének felvértezve. Sokkal lazábban, könnyedebben csináltam én is mindent már a második gyermekemmel, mint az elsővel. Szóval a tanács csak annyi, hogy amennyire tudnak, lazuljanak el, nem kell görcsölni semmin, a kisbabának csak az számít, hogy szeressék, mindegy pl. hogy tápszerrel, vagy anyatejjel táplálják, csak anyától kapja az ételt. 😉 Nekem volt ilyen gyerek is meg olyan is és mindketten megnőttek. Persze szerencsésnek mondhatom magam, hogy most ismét tudok szoptatni, de tudom, hogy nem dől össze a világ akkor sem, ha tápszert is kell adni egy babának. Ezt csak azért mondom, mert ezen a kezdő anyukák (anno én is) nagyon ki tudnak borulni, pedig az, hogy tudnak-e szoptatni, nem csak rajtuk múlik. Én elhiszem, hogy mindenki mindent megtesz érte és van, hogy mégsem sikerül. De nem is attól jó anya valaki.

Köszönöm, hogy beleshettünk hozzátok egy kicsit! Csodaszép éveket, jó egészséget kívánok a fiúknak és természetesen nektek, szülőknek is! Ezután is szívesen olvassuk tanácsaidat, itt nálunk a Srácneveldén is!

Köszönöm Ági, hasonló jókat kívánok én is a srácaidhoz az otthoni és a blogos Srácneveldédben is! :-)

Ne maradj le a Srácnevelde újdonságairól, legfrissebb híreiről! Itt iratkozz fel az értesítőre és ajándék e-bookot küldök Neked!
Hetente egyszer pedig kapsz egy összefoglalót a legfontosabb cikkekről.

Hozzászólások

hozzászólás


Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.