Mit tegyél, ha harap a gyermeked?

harapós

Amikor a második fiam született, az első nagyon sokszor megharapta. Semmi indulat, rossz szándék nem volt benne, mégis harapott. Mivel tudtuk, hogy ilyen, figyeltünk rá és próbáltuk mindig megóvni a kicsit, amikor a nagy tátott szájjal közeledett felé, de persze nem voltunk mindig sikeresek. Akkor is sejtettük már, hogy ő a szeretetét próbálja így kifejezni, de a következő tesó születésénél lettünk biztosak benne, hogy jól gondoltuk. Amikor a harmadik is megszületett, a nagy nem győzte puszilgatni. 20 hónaposan, amikor az első öccse született, még nem tudott puszit adni, de látta, hogy mi valami ilyesmit csinálunk, hát ő is próbálkozott. Ez a sok harapás tehát a szeretet jele volt nálunk. Sajnos nem minden gyermek harap szeretetből!

Miért harapnak a kicsik? (Nemcsak a fiúk!)
Két-hároméves gyerekeknél meglehetősen gyakran fordul elő. Némelyik gyerek harap, ha szomorú vagy csak egyszerűen meg akarja védeni azt, amit „sajátjának” tart. Mások harapnak, ha veszélyben érzik magukat, vagy engedniük kell mások erejének. Így próbálnak védekezni. Ettől még nem kell kétségbe esni, ez a viselkedés nem jelenti azt, hogy a fiadból igazi agresszor lesz! Még kinőheti ezt a szokását, csak segíts neki!

A harapós időszak szerencsére nem túl hosszú, bár sajnos többször is megharapja valamelyik társát és ez különösen nehéz lehet a konfliktus résztvevőinek. Ha a gyermek harap, az nem biztos, hogy a szülők hibája, bár ők gyakran hibásnak érzik magukat, szégyellik is magukat, mivel úgy érzik, hogy a környezetükben, a hátuk mögött mindenki elítéli őket, hogy rosszul nevelik a gyermeküket.

Hogy viselkedjünk, ha a gyermek valakit megharapott?

•    Azonnal le kell reagálni. Jelezzük nemtetszésünket a harapós gyermeknek. Röviden, de keményen mondjuk el neki a szabályt: „Nem szabad harapni!”

•    Az incidens hevében a legjobb azt mondani a harapós gyermeknek, hogy „ezt megbeszéljük később”, mint feltenni a kérdést, például, hogy „miért haraptad meg a barátodat?” – a feldühödött gyermek aligha tudja megmagyarázni, hogy miért lépett fel úgy, és nem pedig másképp.

•    Próbáld visszafogni magad, amikor a gyermeked megharap valakit! Keményen szólj rá, de ne kezdj el kiabálni!

•    Forduljunk a megharapott kisgyermek felé a következő szavakkal: „Ó, ugye fáj ? Gyere, mossuk meg ott együtt!” Vigasztaljuk meg a kicsit.

•    Amennyiben a megharapott gyermek még mindig fenyegetve érzi magát, vezessük egy olyan helyre, ahol megnyugodhat.

•    Ha a megharapott gyermeket abszolút nem sikerül megnyugtatni, a legjobb szorosan átölelni – ez gyakran segít neki visszanyerni a nyugalmát.

•    Hívd oda a sírós, megharapott gyermekhez a harapós gyermeket, hogy segítsen megnyugtatni az áldozatot – néha még egy kis tréfa vagy egy kis butaság is segíthet megváltoztatni a hangulatot.

Amikor kettesben vagy kisfiaddal, akiről már tudod, hogy szokott harapni, beszélgess vele sokat arról, hogy mit tegyen, ha mérges, ha félti valamelyik játékát; milyen jó lett volna, ha a korábbi esetben a harapás helyett valami más megoldást választott volna. Segíts a gyermekednek megérteni azt, hogy a harapás nem játék. Annak, akit megharapunk, nagyon fáj! Mutasd meg neki, milyen az, ha valakit megharapnak, de jó, ha tisztában vagy vele, hogy a gyerekek többsége nem tudja a saját fájdalmát összehozni azzal a fájdalommal, amit ő okoz másoknak.

Tudd, hogy a harapás ugyanúgy megijeszti a „harapóst”, mint a sértettet. A gyermek inkább ösztönösen harap, nem biztos, hogy tudatosan. Éppen ezért a harapós gyermeknek segíteni kell, hogy leküzdje ezt az ösztönös reakciót.

Ha tudod, hogy a fiad hajlamos a harapásra, amikor nagyon elfáradt vagy amikor fel van húzva, légy résen és tartózkodj a közelében, hogy időben közbeléphess!

Tudnod kell, hogy nem Te vagy az egyetlen szülő, akinek harcolnia kell gyermeked harapási kísérleteivel!

Janda Zsuzsa, pszichológus tanácsai harapós gyerekek szüleinek >>

Ne maradj le a Srácnevelde újdonságairól, legfrissebb híreiről! Itt iratkozz fel az értesítőre és ajándék e-bookot küldök Neked!
Hetente egyszer pedig kapsz egy összefoglalót a legfontosabb cikkekről.


Adataid megadása önkéntes!
A gombra kattintva hozzájárulsz adataid tárolásához és elfogadod a szabályzatot, melyet itt olvashatsz!

Kép: Pixabay.com

Hozzászólások

hozzászólás


Hozzászólások

Mit tegyél, ha harap a gyermeked? — 13 hozzászólás

  1. Sziasztok!

    SOS segítséget szeretnék kérni! Kisfiam, aki májusban lesz 3 éves, most bölcsis. Majdnem minden nap úgy hozom el a bölcsiből, hogy valamelyik társát megharapta. Nem tudom az okát. Itthon nem harap csak ott. Miért van ez? Hogyan tudom kezelni?
    Üdv!

  2. Kedves Nóra!
    Ahogy a cikkben is olvashatod, nem ritka, hogy a 2-3 éves gyerekek harapnak. Van, aki azért harap, mert szomorú, más azért, mert így védekezik, vagy azért, mert veszélyben érzi magát.
    Mit mondanak a gondozónők? Mit tapasztalnak, mit látnak? Tudják-e, sejtik-e, mi az oka, hogy kisfiad harap? Bárkit megharap, vagy van esetleg kiválasztott társa? Azt elmesélték-e Neked, hogy ők (a felnőttek), hogyan reagáltak, amikor kisfiad harapott? Mit tesznek, hogy megakadályozzák a harapást?
    Te beszélgess vele sokat, kérdezd meg hogy érzi magát a társai között! Szeret-e játszani velük, nem szoktak-e összeveszni valamilyen játékon. Haragszik-e valamelyik társára (ha igen, miért)? Van-e olyan társa, akivel különösen szívesen játszik? Van-e kedvenc játékszere a csoportban, azt oda szokta-e adni a többieknek, ha kérik tőle?
    Ha sikerül kideríteni, hogy mit próbál harapással megoldani a kisfiad, könnyebb segíteni.
    Ha pl az derül ki, hogy mérgében harap, akkor mondhatsz neki más módszereket a feszültség levezetésére. (Dobbantson egy nagyot a lábával, szorítsa ökölbe a kezét; ha udvaron vannak éppen, akkor egy hangos kiáltás is segíthet.) Ha szomorú, akkor odabújhat a gondozónőhöz.
    A bölcsiben dolgozó felnőttekkel is érdemes lenne alaposan megbeszélni a tapasztalataikat (azt írod, otthon nem is harap), és közösen keresni a megoldást, közösen nagyobb az esély a sikerre is!
    Sok-sok türelmet és mielőbbi eredményeket kívánok!

    • A helyzet a következő!
      A bölcsis gondozónők nem olyan segítőkészek. Úgy állítják be a dolgot, mintha ilyen még nem is történt volna soha, és még én (gyerekkel)érezzem magam kellemetlenül. Már kérdeztem tőlük,hogy ők mit látnak/vélnek a probléma hátterében, de a válaszuk az volt, hogy nem tudják. Tehát nem olyan nyitottak a témában. próbáltam velük erről beszélni, de mintha zárt ajtókba ütköznék. Mi itthon már elkezdtük a büntetést (pl.: nincs uszoda, játszóház, édesség stb). Ma már azt mondtam neki elkeseredettségembe, hogy nem lesz nyaralás akkor ha bárkit bántani fog. Létezne az, hogy unja a bölcsit? Mivel meglátásom szerint ez lehet a háttérben. A kezdetekkor volt nekünk egy nagyszerű gondozónénink, akit sajnos elhelyeztek tőlünk, az ő idejében ilyen nem fordult elő. Amióta Ő, és a nagyobbak már elmentek oviba azóta van ez a helyzet. Addig a fiam velük játszott, motorozott stb. Új gondozónőt kaptunk helyette (aki a férjemnek sem szimpatikus, de nekem igen), aki nem tudom, hogy jön ki a gyerekkel. A védőnő vélemény az, hogy lehet, hogy a gondozónő, a dada vagy valamelyik gyerek megbánthatta és nem tudja ezt feldolgozni. Javaslata: cseréljünk csoportot (kérdésem: erre a pár hónapra megéri?. A múlt pénteken is megharapott egy gyereket és amikor mondtam neki, hogy ki fogják tenni a bölcsiből, ha harapni fog,azt monda, hogy nem baj, akkor megy oviba.

      Várom segítő tanácsodat!

      Üdv!

      • Kisfiadat faggattad már, hogy miért történt? Miért harapott? Ő nem mesél semmi olyat, amiről azt gondolod, hogy zavarhatja?
        Hiányzik neki a kedves gondozónő, elmentek a korábbi társai – senkinek nem lenne egyszerű ezt megszokni, hát még egy ilyen pici gyereknek. Biztosan vágyik a régi barátai közé, ha ilyen kijelentéseket tesz, hogy “akkor megy oviba”.
        Azért próbáld minden nap megkérdezni tőle, hogy hogy érezte magát, kivel játszott, minek örült aznap, szomorkodott-e valamiért és hogy összeveszett-e valakivel. Kivel, miért, mit csinált?
        A kilátásba helyezett büntetések helyett én inkább más módszereket javasolnék neki, amit harapás helyett bevethet (ahogy az előbb is írtam). Otthon játszhattok bölcsiset. Anya-apa-plüss állatsereg is lehet bölcsis, próbáljatok olyan szituációkat teremteni, amikről sokat mesél a kisfiatok. Hátha előjönnek azok a helyzetek is, amik a bölcsiben. Így ki is próbálhatjátok, el is játszhatjátok, hogy mit tenne anya, apa, vagy bármelyik másik bölcsődés, amikor mérges, szomorú, féltékeny, stb. Jobban meg is marad benne, könnyebben eszébe fog jutni legközelebb, ha élesben kerül hasonló helyzetbe. Ha otthon a harapás helyett fújt egy nagyot, morgott egyet, toppantott, stb a bölcsiben is be fog villanni neki ez az emlék, előbb-utóbb ki is próbálja.
        Látatlanban nehéz eldönteni, hogy érdemes-e csoportot cserélni. Még az is előfordulhat, ha nagyon elmérgesedik a helyzet.
        Üdv

  3. Üdv!

    Segítségre lenne szükségem. A kisfiam 4 éves. Február óta egyre rosszabb az oviban. Nem akar részt venni a foglalkozásokon, rendbontó lett. Ráadásul egyre agresszívabb a többi gyerekkel szemben is. Az ovónőknek is nekimegy. Rugdos, tiszteletlen, csapkod, borogat. 2 napja pedig megharapott 4 gyereket. Ráadásul nagyon csúnya nyoma maradt mindegyiknél. Elmondása alapján az egyik kislányt azèrt harapta meg, mert lelökte a hintáról. Az óvónő ott volt, ő azt mondja, hogy annyi volt, hogy a kislány megfogta a fiam karját és szólt, hogy szeretne hintázni ő is. A másik gyereket azért harpta meg, mert játék közben véletlenül nekiment. Nagyon aggódok a fiamért, mert itthon semmi ilyen problèma nincs vele. Van 2 nővére is, néha civakodnak, de semmi ilyen kiborulás nincs. Utcán illedelmes, köszön, itthon is tüneményes. De az oviban tombol. Nem tudom mit csinálok/csináltam rosszul.

    • Kedves Rita!

      Elhiszem, hogy kétségbe vagy esve és aggódsz a fiadért, de nyugodj meg, egyáltalán nem biztos, hogy Te csináltál valamit rosszul! Ahogy írod, otthon nincs olyan problémátok, amit az óvodában tapasztalnak, pedig otthon is vannak a kisfiad körül gyerekek, otthon is gyakorolhatja a konfliktuskezelést, otthon is lehet mérges gyerekekre.
      Mióta jár óvodába a fiad? Jól érzi ott magát? Mesél? Szokta mondani, hogy mi történt vele aznap? Mit játszott, kivel játszott, összeveszett-e valakivel. Ha igen, akkor kivel, min vitáztak, mi történt azután (hogyan oldódott meg a probléma)? Természetesen 4 évesen nem fogja összefüggően így elmondani, de említ-e valamit? Ha részletesen kérdezgeted a napjáról, kapsz-e választ ilyen kérdésekre?
      Óvónőkkel milyen a kapcsolatotok? Ők mit mesélnek a fiadról? Hogyan reagáltak/reagálnak a fiad “kirohanásaira”?
      Történt-e valami változás februárban, amikor a problémáitok elkezdődtek?
      Ha oviban vannak problémák, akkor az óvónők segítsége nélkül nem fogod tudni megoldani, jó lenne velük együttműködni!
      Ti, Szülők (de akár a testvérei is) otthon beszélgessetek vele sokat! Beszélje ki magából, hogy mi bántja! Az esti mesébe már bele is lehet szőni a vele történteket, ebben megoldásokat is kínálva az általa megélt vitás helyzetekre. Mit tegyen, ha mérges valakire, mit tegyen, ha bántják (a korábbi válaszaimat is olvasd át!). Kicsiknek még sokat segíthet a szituációs játék, amiben a testvérei is lehetnek a partnerek, de figyeljetek Ti is rájuk, amíg játszanak! Ebben az esetben is lehet példát mutatni, eljátszani, hogy mit tennétek Ti az adott helyzetben – próbálja ki ő is. Milyen érzés? Mennyivel jobban érezheti magát azután, ha sikerült jól lezárni a vitát!

      Türelmet és sok sikert kívánok!
      Frank Ágnes

      • Üdv!

        Kiscsoportos, tavaly miniben kezdett. Akkor semmi probléma nem volt vele. Még év elején sem. Január közepén és február elején nagyon sokat volt beteg. Mondjuk nem csak ő, hanem mindegyikünk. Tüdő és középfülgyulladás és rotavírus is volt . Utána a farsangra már tudtunk menni, de ott már nem volt hajlandó szerepelni. Itthon semmi változás nem történt. Az oit nagyon szereti és az óvónők szerint a gyerekek is nagyon szeretik a fiamat. Csak már félnek tőle. Ha kérdezzük, hogy mi volt az oviban, akkor elmondja, hogy mi történt, de ha sérelem érte, azt hajlamos nagyon eltúlozva mesélni. Pl, ha az óvónő fogja az állát, hogy nézzen a szemébe, akkor úgy mesélte, hogy az óvónő szájbavágta. Itthon is van olyan, hogy ha a két kisebbik összeveszik és a fiam elesik hiszti közben, vagy beveri valamijét, akkor hiába nincs még a közelében sem a nővére, rögtön sír, hogy ellökte/megverte a testvére. Elég élénk a fantáziája, nagyon szeret mesélni. Az óvónők rendszeresen beszámolnak arról, hogy milyen volt aznap, de mondják, hogy a fiam egy ovónőt teljesen leköt. Ha nem foglalkoznak csak vele egész nap, akkor már robban. Úgy gondoltam, hogy a jövő héten itthon tartom, utána pedig úgyis tavaszi szünet lesz. Nem teszek ezzel rosszat? Oviba nem merem lassan vinni, mert nincs plusz egy óvónő aki csak vele foglalkozik. Ha épp tombol az oviban és az elején elkapják, akkor elterelik a figyelmét. De a foglalkozásokon nem akar résztvenni, pedig ha végre odaül, akkor csendben rendesen, ügyesen csinálja a feladatot.

      • Nagyon sokat beszélgetünk vele itthon. Elméletben mindent tud. Hogy nem szabad harapni, verekedni, köpködni, ha valaki bántja, akkor szóljon rögtön az óvónőnek stb. De ha ott van, hogy valami sérelem éri, akkor másodperceken belül robban. Az óvónő azt mondta, hogy ilyet még nem látott, hogy egy kicsi gyerek ennyire ideges legyen ennyire gyorsan. Elmondása szerint, még a nyaka is vörös a fiamnak olyankor. Én még soha nem láttam ilyennek.

        • Mivel a konkrét esetet Ti és az óvónők ismeritek, és ahogy írod, a kapcsolatotok jó, egyeztessetek velük stratégiát! Ők sem tudnak semmi különleges esetről, ami akkoriban történt, amikor a fiadnál kezdődtek a gondok? Ők mit javasolnak, mit tegyél? Ők mivel próbálkoznak?
          Nem hiszem, hogy az gond, ha kicsit hosszabbra nyújtod a tavaszi szünetet a fiad számára, de ezzel a probléma valószínűleg nem fog megoldódni.
          Írod, hogy elméletben tudja… ezért mondtam, hogy játsszátok is el! Legyen olyan mintája, amit elő tud venni, ha hirtelen mérges lesz, megbántják, stb. A szó elszáll! Olyankor nem biztos, hogy az fog eszébe jutni, mit mondott otthon anya! Ha kipróbálja, megéli, hogy más módja is van a feszültség levezetésének, mint a harapás, előbb-utóbb használni is fogja tudni az általatok ajánlott (bemutatott, eljátszott) módszereket! A bábok is nagy segítséget jelenthetnek! Bábozva is el lehet játszani olyan helyzeteket, amik a gyerekekkel történtek aznap az oviban! (Még felnőttek is gyakran úgy tudják alkalmazni az addig megszokottól eltérő módszereket, hogy előbb valakinek a segítségével kipróbálják!)
          Ha az óvónőkkel közösen sem sikerül javítani a helyzeten, akkor érdemes személyesen felkeresni egy tanácsadót!
          F. Á.

  4. Szepnapot!eb azal a keresel fordul nek Önökhöz hogy van egy 2eves -es 4hónapos kisfiam.ő akkor harap ha nem kap meg valamit vagy nem az van amit szeretne de az eb kisfiam mag at harapja.mit tegyek?

    • Kedves Szandi!
      A leírtak alapján valószínűnek tartom, hogy ezzel akarja elérni, hogy mégis az legyen, amit ő szeretne, illetve csak így tudja levezetni a feszültséget. Ha a harapás után valóban teljesül a kívánsága, akkor azt fogja megtanulni, hogy ezzel a módszerrel el lehet érni a célját, és folytatni fogja, máskor is megharapja magát. Ha nem ér el vele eredményt, akkor hamarosan rájön, hogy ez nem egy jó módszer.
      Ajánljon a harapás helyett valami mást. Ölelje meg, tartsa a karjában, amíg meg nem nyugszik, azután próbáljon mutatni más módszereket a feszültség levezetésére (otthon például hangosan kiálthat, hogy “jaj, de mérges vagyok”, vagy toppanthat egy nagyot), majd beszélje meg kisfiával, hogy miért nem teljesülhet az adott elképzelése.
      A magyarázat mellé rögtön jöhet egy másik variáció is, amivel nem jár ő sem rosszul, csak kicsit várnia kell.
      Pl most nem ehetsz csokit, mert mindjárt ebédelünk, de majd ha jól laktál, ebéd után kaphatsz egy kicsit. Vagy: most nem tudunk lemenni csúszdázni, mert ki kell teregetnem a ruhákat, de ha segítesz, akkor hamarabb elkészülünk és akkor hamarabb mehetünk.
      Természetesen vannak olyan dolgok, amiket később sem tehet meg (később sem dobhatja fejbe egy kővel a társait), ilyen esetekben mondjon határozott nemet egy kis magyarázat kíséretében.
      Figyelmébe ajánlom még a pszichológus szakértő írását is:
      http://www.sracnevelde.hu/harapos-gyerekek/
      Frank Ágnes

  5. Szia . Nekem is harap a kislanyom most lesz 3eves a szomszed kislanyt renceresen . O az ovoda tarsa is ovodaban is sokszor elofprdul. En azt vettem eszre h akor harap amikor nem azt jatszak amit o szeretne . Vagy nem kap meg valmi jatekot. Mi kerdezuk hogy miert de nem valaszol a jarapott kislany semm mond semi konkretot. Ovodaban meg azt mondjak hogy lejet hogy azert mert meg nem tud nagyon beszelno. Mo nemet orszagban elunk . Es a gyerekemel itthon magyarul beszelunk de mindenhol mashol nemetul. itthon keveri a kettot . Kerm a segiseget mert ez nagypn rosz mindog veszeledni . Lanyom nagyon szereti a baratnoit de meg is harap. Ez kb 3 honapja tart
    Elore is koszonom a valaszt.

    • Kedves Bea!

      A pszichológus szakértő válaszát tudom idézni:
      “A 2-3 éves, de még a nagyobb, 4-5 éves gyerekek sem tudják megmagyarázni szavakkal, hogy miért harapnak, sőt talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a harapás egy sajátos kommunikáció, amit nekünk, felnőtteknek kell megfejtenünk. Amit “bevethetünk” ehhez, az a játék. Ha teret, és módot adunk a kicsinek arra, hogy szabadon alakítson ki játékhelyzeteket, ahol ő a főnök, ő határozhatja meg, hogy mi történjen, és hogyan, mi, szülők pedig alkalmazkodunk hozzá, akkor talán ezen keresztül kifejezi, hogy miért harap.”
      Folytatás:
      http://www.sracnevelde.hu/harapos-gyerekek/

      Sok sikert és kitartást kívánok!
      Frank Ágnes

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.